A bölcsőde, amit egy helyi gyár indított útjára, 1954. Augusztus 20-án nyitotta meg meg kapuit, ami az akkori típus tervek alapján épített 35 férőhelyet biztosított. Az épületben két részleg volt kialakítva külön-külön bejárattal, egyik a csecsemők és tipegők, másik a két-három éves gyermekek részére. A csoportszobákhoz fürdőszoba és átadó-öltöztető helyiség is tartozott. Tálalókonyha, orvosi szoba és mosókonyha is volt már az intézményben.
Az új bölcsődében a visszaemlékezések alapján egy fővárosi asszony volt a vezető, akinek szívügye volt az intézmény beindítása, berendezése, a személyi feltételek megteremtése. Ő volt az, aki életet lehelt az új bölcsődébe. Első időkben a dolgozói létszám hat fő volt, ebből két dolgozónak volt gondozói képesítése. Megnyitáskor a gyerek létszám csak lassan emelkedett, mivel üzemi bölcsőde lévén elsősorban a gyárban dolgozók gyermekeit vették fel, és a szülők is féltek bölcsődébe adni a kicsi gyerekeket. A vezetőnő úgy érezte, a mezőgazdaságban dolgozó szülők gyerekeinek is szüksége lehet az ellátásra, így a falut járva ajánlotta a szülőknek, hogy vegyék igénybe a kínálkozó lehetőséget. A nyitvatartási idő a gyárban kezdődő munkaidőhöz igazodott, reggel öt órától délután négy óráig volt nyitva.
A bölcsőde ekkor az egészségügyi intézmények rendszerébe tartozott, felügyeleti szerve a KÖJÁL volt. Szigorú egészségügyi szabályokat vezettek be, a higiéné biztosítása, a fertőzések megelőzése volt a legfontosabb feladat. Ebből adódott, hogy akkoriban a szülők nem léphettek be a csoportszobába. A gyermekeket az átadó helyiségből egy ablakon adták át meztelenül a gondozónőnek. Ekkor lázmérés következett, majd fürdés, öltözködés. A kicsik sokszor sírtak, hiszen fáradtak, álmosak voltak a korai keléstől. Meg kellett őket nyugtatni, vigasztalni, helyettesíteni kellett az anyát, a szeretetet. De nem csak a kicsiknek, hanem az itt dolgozóknak is nehéz feladat volt ez.
A gondozónők reggel fűtéssel kezdték a munkát, hiszen a gyerekeknek meleg szobára volt szükséges. A csecsemőknek a tálalókonyhában készítették el a napi főzelékeket, forralták a tejet, de az anyák délben kijárhattak az üzemből szoptatni is. A tipegőknek és a három éves gyerekeknek az óvodában főztek. Az 50-es években még nem voltak elektromos berendezések az intézményben, ezért a gyermekek ruháit, pelenkáit teknőben, kézzel mosták és a bölcsőde padlására hordták fel szárítani. Az első évek nehézségei után 1960-tól a helyi gyár a rendszerváltásig egyre több pénzt tudott fordítani szociálpolitikai célokra, és így folyamatosan fejlődött az intézmény.
A következő intézményvezető 1961-től 1995-ig volt a bölcsőde vezetője, aki 35 éven keresztül tevékenykedett a bölcsődében folyó munka jobbításáért, az ott dolgozók szakmai fejlődéséért. A nevelési, gondozási elvek változását folyamatosan követte és valósította meg. Biztosította a gyermekek részére a megfelelő személyi, tárgyi feltételeket, folyamatosan bővítette a játékkészletet. Már 1967-ben megépült az udvar felőli részre a terasz, amely az esős napokon is lehetővé tette a gyermekek számára a levegőzést, a játék lehetőségét és a szabad levegőn történő alvást is.
Több alkalommal történtek korszerűsítések, belső átalakítások az épületben, mint például a fűtés korszerűsítése, a fürdőszoba átalakulása, a mosókonyha építése, az udvar rendezése és felszerelése. A 60-as évek végén már elektromos ipari mosógép, centrifuga segítette a dolgozók munkáját, később pedig már több számítógép is üzemelt. Az 1960-as, 70-es években a bölcsőde udvara egy kis mesebirodalomhoz hasonlított. Volt ott kis házikó gémeskúttal, gólyafészek és gomba házikó is. Ebben az időben szerelték fel a fémből készült mozgásfejlesztőket és mászókákat az udvaron.
A régi bútorokat a 80-as évek elején felváltották a bölcsődék részére készült, katalógusból kiválasztott bútorok, melyek egy részét még ma is használják. Nemcsak a tárgyi feltételek, de a nevelési elvek változása is erre az időre tevődött. Ebben az időben a bölcsődei gondozásra a szalagrendszer volt a jellemző, ami azt jelentette, hogy a csoportban lévő dolgozók a munka egy-egy fázisát végezték el, például étkezés előtt két gondozónő kiment a gyerekekkel a mosdóba, és a gyerekek sorban állva várták, amíg rájuk kerül a sor. Az egyik gondozó mosta a gyerekek kezét, a másik pedig törölte.
Erre az időszakra volt jellemző a “sorbilizés” is, amikor az egész csoportnak egyszerre kellett leülni a bilire, akár szükségese volt rá, akár nem. Akkor az volt a jó gondozónő, akinél a gyermek mihamarabb szobatiszta lett, és aki a rosszul evő, rossz étvágyú gyereket is megtudta etetni. A gondozást végzők akkor is lelkesen, áldozatkészen és a gyermekek iránt felelősséggel végezték a munkájukat.
A gyerekek értelmi fejlődésével is foglalkoztak, amihez foglalkozástervek is készültek, ami naponta változott. Például zenei nevelés, anyanyelvi nevelés, mozgásfejlesztés, kézügyesség. A foglalkozásokról feljegyzéseket is készítettek. A foglalkozások már tervezettek, de csoportosak voltak. A 70-es évek közepétől folyamatosan változott a bölcsődében a gondozási-nevelési munka.