A gondozónők igyekeztek úgy kialakítani a gyerekek mindennapjait, hogy a foglalkozások magukba foglalják az egészséges életmódra nevelést, a zene szeretetét. Játékon keresztül próbálják megtanítani őket a körülöttük lévő világ megismerésére. A foglalkozások önkéntes jellegűek, csak az vesz rajta részt, akinek kedve van hozzá. Programjaik kialakításában nagyon fontosnak tartják a játékos készség és képesség fejlesztését.

A folyamatos napirend is bevezetésre került, így a gyerekek megismerték az egymást követő események sorrendjét, amely a tájékozottságot, a biztonságérzésüket növelte és kiküszöbölte a tétlen várakozást. Például nem csoportosan történik a mosakodás, hanem csak annyi gyermek végzi a feladatát, amennyit a gondozónő átlát, jól tud irányítani, és addig a többi gyerek játszhat.

A bölcsődei napirend egyszerű, a kisgyermek számára könnyen kiismerhető, követhető. Benne a játéktevékenység és a gondozási műveletek rendszeresen ismétlődnek, ugyanabban az időben történnek mindig. A napirend függ a gyermekcsoport életkori összetételétől, fejlettségétől, szükségleteitől, de befolyásolják azt az évszakok, az időjárás, a csoportlétszám és egyéb tényezők is. Kialakításának további feltételei a személyi állandóság, a tárgyi feltételek, a jó munkaszervezés, és a kisegítő személyzet összehangolt munkája, a gyermek otthoni életének, életritmusának lehetőség szerinti figyelembe vétele.

Ezután bevezették a fokozatos és az anyás beszoktatást is. A szülő együtt lehetett gyermekével a beszoktatás ideje alatt. Ez a két hét nem csak a gyermeket segíti át a beilleszkedés nehézségein, de lehetőséget nyújt a szülőnek az intézmény jobb megismerésére, ezzel így nyitottabbá vált a bölcsőde. Ezeket a gondozási-nevelési elveket a mai napig alkalmazzák.