“Ha a jövő évről akarsz gondoskodni, vess magot!
Ha egy évtizeddel számolsz, ültess fát!
Ha terved egy életre szól, embert nevelj!”

Történet egy 62 éves vidéki bölcsődéről, ami túlélte a kezdeti nehézségeket, sikerült sikeresen útjára indítani, berendezni, felszerelni az intézményt, és a legfontosabb, megtölteni élettel, annak ellenére, hogy először nagyon lassan emelkedett csak a létszám. Elsősorban a gyári dolgozók gyerekei járhattak a bölcsődébe, később került bevezetésre, hogy más szülők gyermekeit is eltudták helyezni itt. Az évek során folyamatos bővítésre, és fejlesztésekre került sor, amik közül néhány tárgy még ma is szolgálja az intézményt. Vezérelvük a gondozás-nevelés egységén alapult, ez volt a legfontosabb szakmai szabály, hiszen a gondozás minden helyzetében nevelés is folyik, szoros egységet alkot, elválaszthatatlan fogalmak. A gondozók a napirendet is ugyanolyan fontosnak tartották, mint a gondozás-nevelés egységét. A bölcsődei napirend egyszerű, a kisgyermek számára könnyen kiismerhető, követhető. Benne a játéktevékenység és a gondozási műveletek rendszeresen ismétlődnek, ugyanabban az időben történnek mindig. Az intézmény túlélte a rendszerváltás nehézségeit is. A helyi gyár nem vállalta tovább a fenntartást, ezért tanácsi, majd önkormányzati fenntartásba került. A gyed bevezetése és a munkahelyek megszűnése miatt még a férőhelyeket is csökkenteni kellett, de ennek ellenére napjainkban is egy jól működő intézményként működik, száz százalékos kihasználtsággal.